A ló szine

A ló bőrének rétegei: hám, irha és bőr alatti kötőszövet. A hám rétegében van a festékanyag, amely a bőr színét adja. Az irharéteg erekkel és idegekkel dúsan átszőtt. A bőr alatti kötőszövet zsírszövetet tartalmaz.

 keleti jellegű, valamint az angol telivér és félvér lovaknak vékony a bőre és igen vékony a bőr alatti kötőszövete. A hidegvérűek és a pónik bőre sok bőralatti kötőszövetet tartalmaz és ezért vastag (ők az időjárás viszontagságait jobban bírják). A bőrben faggyú- és verejtékmirigyeket, szőröket (szőrtüszőket) találunk. A szőr védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben, véd a külső behatolásoktól, ezenkívül a színe esztétikailag hat ránk és a ló azonosításában is felhasználható. A szőr külső kéregállományból és belső velőállományból áll. Színét a festékanyag (a melanin) különböző mennyisége adja, ez határozza meg a szem szivárványhártyájának, bőrnek, a szaruanyagnak a színét is.

A pigmenthiányos bőr hússzínű, a szem piros, a szőrzet születéstől fogva fehér (albinizmus). Részleges albinóknál a szem kék színű. A versenylótenyésztésben hosszú idő óta vita tárgya, hogy ló színe és teljesítménye között van e összefüggés. E vizsgálódások eredménye szerint a "jó lónak (eredményes lónak) nincs színe". Más szóval nem a színe határozza meg, hogy eredményes e a ló avagy sem. Annak is van némi alapja, hogy a pigmenthiányos bőr érzékeny, az ilyen lábvég többet szenved az ekcémától. A ló egész testét fedőszőr borítja, ez néhol (a fejen, a háton stb). szőrfogót, tarajt, szőrlécet alkot. Jó erre figyelni, mert az azonosításban néhol ezeket is felhasználják. A télen megnyúlt fedőszőrök közé finomabb, tompább fényű pehelyszálak ékelődnek. Ilyenekből áll az újszülött csikók bundája. Ezeket tavasszal, szőrváltáskor leveti a ló. A szopóscsikó választási korban dobja le puha, hosszú pehelyszálas bundáját és ilyenkor nyeri el végleges szőrszínét is, amely a legritkább esetekben azonos színű a korábbival. A szőrváltást siettetni lehet meleg istállóval, jó kondícióval (letakarással is, de ez semmiképpen sem ajánlható, mert meghűlést okozhat). Hideg környezetben a ló - csikó bundaszerű köntöst növeszt, amely nagyszerűen védi a hideg ellen. Ezt a szőrköntöst a továbbiakban csak akkor szabad lenyírni, ha meleg istállóban tartjuk a csikót. A szőrváltás fokozott bőr érzékenységgel és megnövekedett fehérje igénnyel jár.

 ló színének episztatikus sora: tarka színeződés, fakó, szürke, pej, fekete, sárga. A tarka szín tehát minden színeződést elnyom és a sárgát pedig mindegyik elnyomhatja. Sárga színű csak akkor lesz a ló, ha semmi más színt nem örökölt. Ugyanakkor ez az episztatikus sor azt is jelzi, hogy melyikből hasadhatnak ki az elnyomott színek. Az érvényre nem jutó színek sorát hiposztatikusnak mondjuk.

Fehér az a ló, amelyiknek mind a fedőszőre, mind a hosszúszőre születéstől fogva fehér. Bőrük rózsaszín, szemük kék, de lehet egyéb színű is, patájuk viaszsárga. Németországban, Dániában, Amerikában fordul elő. E csoporton belül megkülönböztetünk még krémszínű albinó lovat (palominó) ez heterozigóta albinó. Két hasonló pároztatásából sárga születhet. A valódi albinó piros szemű és tiszta fehér, amelyről az a tapasztalat, hogy homozigóta formában letális (magzat korban elpusztul).